A folyók dévérzónájának jellemző hala,
amelyet másként pontyzónának is neveznek.
A lassú vizet kedveli, de jól alkalmazkodik,
ezért a paduczóna aljától a torkolatig előfordulhat.
Az állóvizek közül a sekély, jól fölmelegedő,
gazdag fenékfaunával rendelkező tavak felelnek meg legjobban igényeinek,
de nem hiányzik a mélyebb víztározókból, holtágakból sem.
Csekély oxigénigénye a mocsaras helyeken is lehetővé teszi jelenlétét,
de az áttelelése itt bizonytalan.
Megtalálható
Öreg-Duna, Mosoni-Duna, Duna, Rábca, Rába, Lapincs,
Pinka, Strém, Marcal, Ipoly, Zala, Sió, Sárvíz, Kapos,
Koppány,Dráva, Mura, Rinya, Karasica,Tisza, Túr,
Öreg-Túr, Szamos, Kraszna, Bodrog, Keleti-főcsatorna,
Nyugati-főcsatorna, Sajó, Rakaca, Hernád, Zagyva, Tarnóca,
Hármas-Körös, Kettős-Körös, Fekete-Körös, Fehér-Körös,
Hortobágy-Berettyó, Sebes-Körös, Berettyó, Ér, Maros,Balaton,
Kis-Balaton, Fertő, Velencei-tó, Tisza-tó,egyéb tavak, halastavak,
horgásztavak, víztározók, holtágak, nagyobb csatornák.